2002-ben született Oroszországban, apja Nikolaj Alexejev volt. Két testvére volt, egy idősebb és egy fiatalabb. Sokszor úgy érezte, hogy az apja semmire sem becsüli őt, mivel két testvére mindent megkapott. Később, amikor 18 éves lett, egyik nap szóvá tette ezt a kivételezést, ami miatt össze is vesztek.
Emiatt Los Santosba költözött, majd elkezdte az életét, de sajnos a munka és a pénz utáni vágyakozása az esti órákban rossz utakra terelte; megismert egy kisebb társaságot. Belevitték a drogkereskedelembe, autólopásokba és emberek megfenyegetésébe. Hamar rájött, hogy ennek nem lesz jó vége, de már késő volt. Eljött a nagy nap, amikor a csoport úgy döntött, hogy kirabolnak egy bankot. Persze Artur Alexejev vagyis én velük tartott. A dolog rosszul sült el: igaz, hogy a többiek elmenekültek, de Artur Alexejevnek sajnos nem sikerült, a rendőrök elkapták. Úgy érezte, a társai magára hagyták őt.
Teltek-múltak a hetek, hónapok és évek. Amikor kiengedték, Artur Alexejev úgy döntött, hogy bosszút áll, ezért nevet változtatott Xavier Mendozára. Már úgy érezte, nincs visszaút; bosszút akart állni, amiért cserben hagyták. Teljesen elhagyta régi mivoltját, még oroszul is elfelejtett, és teljesen amerikai állampolgár lett. Két éven át munkát vállalt, kisebb üzleteket folytatott, és mivel a rossz dolgoktól nem tudott olyan könnyen szabadulni, sokkal érettebb és okosabb lett, sokat tanult az emberektől.
Mikor úgy érezte, eljött az idő a bosszúra, egyesével keresni kezdte régi ismerőseit, hogy levadássza őket. A kisebb csoportból meg is talált egy-kettőt. Igaz, mondták neki, hogy ne tegye, de ő nem hallgatott rájuk. Egy év alatt leszámolt minden egyes emberrel, aki elárulta őt. Teltek-múltak a napok, de valami hiányt, valami űrt érzett. Sajnos annyira idegen lett az emberek számára, hogy magányossá vált; belemerült a pénzbe, a drogokba és az alkoholba.
Egy nap, miközben az utcán sétált, valaki nagyon ismerős lett neki: a testvére volt az. Mikor találkoztak, a testvére egyszerűen nem ismert rá; egy ürességet látott rajta, mintha kicserélték volna. A testvére felkarolta, és egy év alatt teljesen rendbe is jött. Ekkor Xavier megkérdezte az öccsét
– Apánk még mindig ugyanolyan?
A testvére nem mert válaszolni, mivel azért jött egy éve, hogy megkeresse és elmondja: apjuk meghalt szívelégtelenségben. Xavier újra kérdezte:
– Miért nem válaszolsz?
Mire a testvére így felelt
– Tudod, azért jöttem, hogy elmondjam: apánk meghalt közel egy éve. Csak nem mertem szólni, mert láttam, milyen állapotban voltál az elmúlt évben.
Xavier ekkor felröhögött, és így szólt
– Végre meghalt az a szarházi!
A testvére felháborodott
– Ez nem vicc, hiszen az apánk volt!
Xavier erre emelt hangon azt mondta
– Nekem soha nem volt apám!
Ekkor a testvére megütötte és otthagyta őt.
Xavier elindult haza, de ekkor elé álltak a rendőrök, és közölték, hogy le van tartóztatva kábítószer használata, árusítása és terjesztése miatt. Újabb egy évet ült; kiderült, mégis a testvére nyomta fel a rendőröknek. Mikor kiszabadult, elhatározta, hogy nem érdekli többé a testvére ő innentől tiszta, és újrakezdi az életét.
Emiatt Los Santosba költözött, majd elkezdte az életét, de sajnos a munka és a pénz utáni vágyakozása az esti órákban rossz utakra terelte; megismert egy kisebb társaságot. Belevitték a drogkereskedelembe, autólopásokba és emberek megfenyegetésébe. Hamar rájött, hogy ennek nem lesz jó vége, de már késő volt. Eljött a nagy nap, amikor a csoport úgy döntött, hogy kirabolnak egy bankot. Persze Artur Alexejev vagyis én velük tartott. A dolog rosszul sült el: igaz, hogy a többiek elmenekültek, de Artur Alexejevnek sajnos nem sikerült, a rendőrök elkapták. Úgy érezte, a társai magára hagyták őt.
Teltek-múltak a hetek, hónapok és évek. Amikor kiengedték, Artur Alexejev úgy döntött, hogy bosszút áll, ezért nevet változtatott Xavier Mendozára. Már úgy érezte, nincs visszaút; bosszút akart állni, amiért cserben hagyták. Teljesen elhagyta régi mivoltját, még oroszul is elfelejtett, és teljesen amerikai állampolgár lett. Két éven át munkát vállalt, kisebb üzleteket folytatott, és mivel a rossz dolgoktól nem tudott olyan könnyen szabadulni, sokkal érettebb és okosabb lett, sokat tanult az emberektől.
Mikor úgy érezte, eljött az idő a bosszúra, egyesével keresni kezdte régi ismerőseit, hogy levadássza őket. A kisebb csoportból meg is talált egy-kettőt. Igaz, mondták neki, hogy ne tegye, de ő nem hallgatott rájuk. Egy év alatt leszámolt minden egyes emberrel, aki elárulta őt. Teltek-múltak a napok, de valami hiányt, valami űrt érzett. Sajnos annyira idegen lett az emberek számára, hogy magányossá vált; belemerült a pénzbe, a drogokba és az alkoholba.
Egy nap, miközben az utcán sétált, valaki nagyon ismerős lett neki: a testvére volt az. Mikor találkoztak, a testvére egyszerűen nem ismert rá; egy ürességet látott rajta, mintha kicserélték volna. A testvére felkarolta, és egy év alatt teljesen rendbe is jött. Ekkor Xavier megkérdezte az öccsét
– Apánk még mindig ugyanolyan?
A testvére nem mert válaszolni, mivel azért jött egy éve, hogy megkeresse és elmondja: apjuk meghalt szívelégtelenségben. Xavier újra kérdezte:
– Miért nem válaszolsz?
Mire a testvére így felelt
– Tudod, azért jöttem, hogy elmondjam: apánk meghalt közel egy éve. Csak nem mertem szólni, mert láttam, milyen állapotban voltál az elmúlt évben.
Xavier ekkor felröhögött, és így szólt
– Végre meghalt az a szarházi!
A testvére felháborodott
– Ez nem vicc, hiszen az apánk volt!
Xavier erre emelt hangon azt mondta
– Nekem soha nem volt apám!
Ekkor a testvére megütötte és otthagyta őt.
Xavier elindult haza, de ekkor elé álltak a rendőrök, és közölték, hogy le van tartóztatva kábítószer használata, árusítása és terjesztése miatt. Újabb egy évet ült; kiderült, mégis a testvére nyomta fel a rendőröknek. Mikor kiszabadult, elhatározta, hogy nem érdekli többé a testvére ő innentől tiszta, és újrakezdi az életét.