Mario Santoro – Karaktertörténet
Mario Santoro egy 50 éves férfi, aki Olaszország déli részén született, egy szegény munkáscsalád gyermekeként. Gyerekkora kemény volt: a család egy kis, omladozó lakásban élt, ahol a pénz mindig kevés volt, a munka pedig sok. Az apja dokkmunkásként dolgozott, az anyja takarított, hogy valahogy fenntartsák a családot.
Mario mindössze tizenhat éves volt, amikor egy tragikus autóbalesetben elvesztette mindkét szülőjét. Ettől a pillanattól kezdve a világ számára egy sokkal hidegebb és kegyetlenebb hely lett. Nem maradt senki, aki igazán törődött volna vele, így hamar megtanulta, hogy csak saját magára számíthat.
Fiatalon már kemény és zárkózott természetű lett. Az utcán nőtt fel, és gyorsan megtanulta, hogy a tiszteletet gyakran erővel kell kivívni. A kötekedés és a konfrontáció szinte reflexévé vált; mindig készen állt vitába szállni vagy akár verekedni, ha úgy érezte, valaki lenézi.
Húszas évei elején belépett a hadseregbe. A katonai élet egyszerre volt menekülés és lehetőség számára. A fegyelem, a hierarchia és a kemény kiképzés formálta a személyiségét. Jó katona lett belőle: kitartó, makacs és meglepően bátor. Ugyanakkor a temperamentuma miatt gyakran került konfliktusba feletteseivel és bajtársaival is.
A hadsereg évei után Mario még keményebb emberként tért vissza a civil életbe. A múltja, a veszteségek és a katonai élmények mind nyomot hagytak rajta. Kívülről sokak számára csak egy mogorva, kötekedő férfi, aki mindig keresi a konfliktust. De a felszín alatt ott van egy ember, aki túl korán tanulta meg, milyen az, amikor a világ elvesz mindent.
Mario Santoro nem hisz könnyen az emberekben. A tisztelet számára mindennél fontosabb, és aki megszerzi azt, annak hűséges szövetségese lehet. De aki ellenségévé válik, annak jobb, ha messziről elkerüli.
Mario Santoro egy 50 éves férfi, aki Olaszország déli részén született, egy szegény munkáscsalád gyermekeként. Gyerekkora kemény volt: a család egy kis, omladozó lakásban élt, ahol a pénz mindig kevés volt, a munka pedig sok. Az apja dokkmunkásként dolgozott, az anyja takarított, hogy valahogy fenntartsák a családot.
Mario mindössze tizenhat éves volt, amikor egy tragikus autóbalesetben elvesztette mindkét szülőjét. Ettől a pillanattól kezdve a világ számára egy sokkal hidegebb és kegyetlenebb hely lett. Nem maradt senki, aki igazán törődött volna vele, így hamar megtanulta, hogy csak saját magára számíthat.
Fiatalon már kemény és zárkózott természetű lett. Az utcán nőtt fel, és gyorsan megtanulta, hogy a tiszteletet gyakran erővel kell kivívni. A kötekedés és a konfrontáció szinte reflexévé vált; mindig készen állt vitába szállni vagy akár verekedni, ha úgy érezte, valaki lenézi.
Húszas évei elején belépett a hadseregbe. A katonai élet egyszerre volt menekülés és lehetőség számára. A fegyelem, a hierarchia és a kemény kiképzés formálta a személyiségét. Jó katona lett belőle: kitartó, makacs és meglepően bátor. Ugyanakkor a temperamentuma miatt gyakran került konfliktusba feletteseivel és bajtársaival is.
A hadsereg évei után Mario még keményebb emberként tért vissza a civil életbe. A múltja, a veszteségek és a katonai élmények mind nyomot hagytak rajta. Kívülről sokak számára csak egy mogorva, kötekedő férfi, aki mindig keresi a konfliktust. De a felszín alatt ott van egy ember, aki túl korán tanulta meg, milyen az, amikor a világ elvesz mindent.
Mario Santoro nem hisz könnyen az emberekben. A tisztelet számára mindennél fontosabb, és aki megszerzi azt, annak hűséges szövetségese lehet. De aki ellenségévé válik, annak jobb, ha messziről elkerüli.
