Gyerekkor
Pavel Antonov Szmolenszk közelében nőtt fel, egy katonai raktárváros árnyékában. Az apja gépész volt, fegyvereket rakott össze, szedet szét és javított. Pavel tőle tanulta meg, hogy egy fegyver nem játék és rossz kezekben akár embereket is őlhet.
Az apja egy raktári robbanásban halt meg. A hatóságok gyorsan lezárták az ügyet, de Pavel tudta, hogy valami nem stimmel. Tudta, hogy az apja nem a robbanásban halt meg. Nem kezdett el nyomozni, nem balhézott. Csak hallgatott.
Kezdetek
Az apja halála után Pavel nem tudta, hogy mit kezdejen az életével. Sokáig nem járt iskolába sem. Majd később dolgozni kezdett. Először legálisan de gyorsan rá jött, hogy ez neki nem felel meg. A munkahelyén a főnökei mindig csesztették. Pavelnek ebből elege lett.
Ezután a helyi bandáknak szálított füvet szerte szét a városban, de közben a panelház pincéjében ahol laktak elkezdett fegyvereket összerakni.
A neve lassan terjedt. Nem az utcán, hanem azok között, akik tudták azt, hogy mit ér egy megbízhtaó fegyver.
Kapcsolat a Bratvával
A Bratvával nem önként keveredett össze. Először csak megbízásokat kapott. De aztán rendszeresen hívták, mert tudták, hogy senki sem tud ilyen fegyvereket készíteni a környéken. Pavel világossa tette, hogy ő nem futár, nem katona, nem végrehajtó. Ő fegyvereket készít. A Bratva elfogadta ezt, mert szükségük volt rá.
Jelen
Idővel Pavel átvette a Bratva fegyverkészletének felügyelését. Beszerzés, javítás, módosítás, tárolás. Ő döntötte el azt, hogy ki mit kap. Nem mindenkinek járt automatikusan fegyver. Pavel szerint ez nem a bizalom kérdése, hanem a fegyelemé.
Pavel Antonov Szmolenszk közelében nőtt fel, egy katonai raktárváros árnyékában. Az apja gépész volt, fegyvereket rakott össze, szedet szét és javított. Pavel tőle tanulta meg, hogy egy fegyver nem játék és rossz kezekben akár embereket is őlhet.
Az apja egy raktári robbanásban halt meg. A hatóságok gyorsan lezárták az ügyet, de Pavel tudta, hogy valami nem stimmel. Tudta, hogy az apja nem a robbanásban halt meg. Nem kezdett el nyomozni, nem balhézott. Csak hallgatott.
Kezdetek
Az apja halála után Pavel nem tudta, hogy mit kezdejen az életével. Sokáig nem járt iskolába sem. Majd később dolgozni kezdett. Először legálisan de gyorsan rá jött, hogy ez neki nem felel meg. A munkahelyén a főnökei mindig csesztették. Pavelnek ebből elege lett.
Ezután a helyi bandáknak szálított füvet szerte szét a városban, de közben a panelház pincéjében ahol laktak elkezdett fegyvereket összerakni.
A neve lassan terjedt. Nem az utcán, hanem azok között, akik tudták azt, hogy mit ér egy megbízhtaó fegyver.
Kapcsolat a Bratvával
A Bratvával nem önként keveredett össze. Először csak megbízásokat kapott. De aztán rendszeresen hívták, mert tudták, hogy senki sem tud ilyen fegyvereket készíteni a környéken. Pavel világossa tette, hogy ő nem futár, nem katona, nem végrehajtó. Ő fegyvereket készít. A Bratva elfogadta ezt, mert szükségük volt rá.
Jelen
Idővel Pavel átvette a Bratva fegyverkészletének felügyelését. Beszerzés, javítás, módosítás, tárolás. Ő döntötte el azt, hogy ki mit kap. Nem mindenkinek járt automatikusan fegyver. Pavel szerint ez nem a bizalom kérdése, hanem a fegyelemé.
Utoljára szerkesztve: