Liam Doyle-Los Santos.
Liam nem Los Santosba nőtt fel.
Hanem egy helyen, amit a térképen ugyan jelölnek, de senki nem tartja számon.
Egy lepattant iparváros szélén, szürke házak, betört ablakok, felgyulladt autók, és emberek akik rég feladták.
Ott tanulta meg az alapokat:
1. Ha baj van, nincs segitség.
2. Ha kérdezel, rosszabb lesz.
3. Ha lassú vagy, véged.
Az anyjával élt.
Csendesen. Szegényen.
Nem volt jó élet, de működött.
Aztán jött az az éjszaka..
Nem betörők, hanem rendőrök.
Nem sok beszéd, nem sok idő.
Ajtó, zaj, nevetés.
Liam nem értette az egészet, csak azt, hogy valami nagyon nincs rendben. És hogy nem tud mit csinálni.
Másnap próbálták "intézni."
Feljelentés, kérdések, Jegyzőkönyv.
Semmi nem történt. Az ügy eltűnt, nevek maradtak.
Ez volt az a pont, ahol Liam végleg átállt.
Nem dühös lett, hanem hideg.
Nem rohant neki senkinek. Várt, Figyelt, Összerakta, ki volt ott. Hol mozognak, és mikor egyedül.
Amikor elkezdte, már nem volt benne kérdés. Az első gyors volt, a második is.
Nem lett tőle jobb, nem lett könnyebb. Csak kevesebb lett azokból, akik ott voltak.
Nem hagyta ott azonnal a várost. Csak amikor már nem maradt dolga.
A barát: Volt egy ember, aki végig tudta, hogy Liam más lett.
A legjobb barátja. Nem kérdezett sokat, nem próbálta megjavítani.
Csak egyszer mondta: Innen el kell menni.
Elmentek Los Santosba. Nem új életért, hanem mert ott könnyebb eltünni.
Liam Los Santosba
Nem kezdett új lapot, ilyen nincs. Csak más környezet.
Ugyanaz a szabály: Ha fenyegetést érez reagál, ha oka van nem vár.
Gyors, hirtelen. Az emberek még beszélnek, amikor ő már lépett.
Nem ideges, nem dühös ez benne a rossz. Mert nincs jel, ami figyelmeztetne.
A rendőrök:
Nem bízik bennük, nem hisz bennük, és nem felejt. Számára ők nem védelem, hanem ugyan azok azt emberek, mint bárki más csak egyenruhába.
Liam egy mondatban:
Nem az teszi veszélyessé, amit átélt, hanem az, ami hiányzik belőle azóta: Nincs benne semmi, ami megállítaná, amikor már döntött.
Liam nem Los Santosba nőtt fel.
Hanem egy helyen, amit a térképen ugyan jelölnek, de senki nem tartja számon.
Egy lepattant iparváros szélén, szürke házak, betört ablakok, felgyulladt autók, és emberek akik rég feladták.
Ott tanulta meg az alapokat:
1. Ha baj van, nincs segitség.
2. Ha kérdezel, rosszabb lesz.
3. Ha lassú vagy, véged.
Az anyjával élt.
Csendesen. Szegényen.
Nem volt jó élet, de működött.
Aztán jött az az éjszaka..
Nem betörők, hanem rendőrök.
Nem sok beszéd, nem sok idő.
Ajtó, zaj, nevetés.
Liam nem értette az egészet, csak azt, hogy valami nagyon nincs rendben. És hogy nem tud mit csinálni.
Másnap próbálták "intézni."
Feljelentés, kérdések, Jegyzőkönyv.
Semmi nem történt. Az ügy eltűnt, nevek maradtak.
Ez volt az a pont, ahol Liam végleg átállt.
Nem dühös lett, hanem hideg.
Nem rohant neki senkinek. Várt, Figyelt, Összerakta, ki volt ott. Hol mozognak, és mikor egyedül.
Amikor elkezdte, már nem volt benne kérdés. Az első gyors volt, a második is.
Nem lett tőle jobb, nem lett könnyebb. Csak kevesebb lett azokból, akik ott voltak.
Nem hagyta ott azonnal a várost. Csak amikor már nem maradt dolga.
A barát: Volt egy ember, aki végig tudta, hogy Liam más lett.
A legjobb barátja. Nem kérdezett sokat, nem próbálta megjavítani.
Csak egyszer mondta: Innen el kell menni.
Elmentek Los Santosba. Nem új életért, hanem mert ott könnyebb eltünni.
Liam Los Santosba
Nem kezdett új lapot, ilyen nincs. Csak más környezet.
Ugyanaz a szabály: Ha fenyegetést érez reagál, ha oka van nem vár.
Gyors, hirtelen. Az emberek még beszélnek, amikor ő már lépett.
Nem ideges, nem dühös ez benne a rossz. Mert nincs jel, ami figyelmeztetne.
A rendőrök:
Nem bízik bennük, nem hisz bennük, és nem felejt. Számára ők nem védelem, hanem ugyan azok azt emberek, mint bárki más csak egyenruhába.
Liam egy mondatban:
Nem az teszi veszélyessé, amit átélt, hanem az, ami hiányzik belőle azóta: Nincs benne semmi, ami megállítaná, amikor már döntött.