- 2025. 03. 17.
- 4
- 1
- LS karakter
- Jacob Black
JACOB BLACK
"A szabályok? Csak azoknak kellenek, akik félnek kockáztatni."
"A szabályok? Csak azoknak kellenek, akik félnek kockáztatni."
Alapadatok
Név: Jacob Black
Kor: 28 éves
Foglalkozás: Szabadúszó "üzletember"
Jellemzők: Karizmatikus, ravasz, hidegvérű, számító
Az én történetem
A legtöbb ember, ha visszanéz a múltjára, a régi szép időkre emlékszik. Én más vagyok. Nem azért, mert rossz gyerekkorom volt, hanem mert engem sosem vonzott a normális élet. Egy tipikus kisvárosi srác voltam, akik közül minden második elhitte a szülei hazugságait arról, hogy ha jól tanul, rendes munkát kap, és majd boldogan él. Én viszont mindig tudtam, hogy a világ nem így működik.
Tizenhat éves voltam, amikor először keveredtem bele a dolgokba. Egy helyi dílerrel lógtam, akinek nemcsak az anyagait segítettem teríteni, hanem figyeltem, hogyan mozog az üzletben. Hogyan tárgyal, hogyan fenyeget, hogyan tartja sakkban az embereit. Én is tanultam tőle – gyorsan. Az első időkben csak aprópénzért dolgoztam, de hamar rájöttem, hogy az igazi pénz nem az utcai eladásban van, hanem abban, ha okosan kezeled a dolgot. Ha nem csak futár vagy, hanem terjesztő. Ha nem csak eladsz, hanem tudod, hol és mikor lehet a legjobban keresni. Ezért nem sokkal később már én is szerveztem az üzleteket, nem csak részt vettem bennük.
A törvény? Mindig is csak egy akadály volt. Tizenhét évesen először kerültem szembe a rendőrökkel – bolti lopás miatt. Egy kisstílű ügy volt, semmi komoly, de megtanultam belőle egy fontos dolgot: ha el akarsz kerülni egy cellát, mindig legyen egy sztorid, amit a megfelelő embernek előadhatsz. Megúsztam egy figyelmeztetéssel. A következő években azonban nagyobb dolgokba keveredtem. Autólopások, kisebb ATM-rablások, rivális bandák "meglátogatása". Nem féltem kockáztatni, mert tudtam, hogy aki fél, az veszít. Ha egyszer egy bandaháború kellős közepén találod magad, ott nincs helye a kételkedésnek.
Húszéves koromra már nem csak drogot árultam. Fegyverekkel is üzleteltem, segítettem pénzt mosni, és belekóstoltam a csempészetbe is. Egyesek szerint veszélyes voltam, mások szerint egyszerűen csak őrült. De az biztos, hogy tiszteltek. Ha valaki megpróbált keresztbe tenni nekem, az előbb-utóbb megbánta. Nem azért, mert erőszakos voltam – hanem mert mindig megtaláltam a módját, hogy a megfelelő embert a megfelelő helyre állítsam.
Huszonnégy évesen egy maffiaszervezethez kerültem, és négy évig dolgoztam nekik. A legjobb évek voltak. Pénz, hatalom, kapcsolatok. Akkor éreztem először, hogy igazán vagyok valaki. De minden jónak vége szakad egyszer – és az én esetemben ez egy árulás miatt történt. Valaki belülről beköpött minket, és egy éjszaka alatt minden, amit felépítettünk, darabokra hullott. Az embereimet letartóztatták, a készleteinket lefoglalták, és én csak egy hajszálon múlt, hogy nem kötöttem ki egy hullaházban vagy egy cellában.
Eltűntem egy időre. Megpróbáltam normális életet élni – dolgoztam raktárban, futárkodtam, de minden egyes nap úgy éreztem, hogy ez nem én vagyok. Az a fajta ember vagyok, aki vagy irányít, vagy elveszik a tömegben. És én nem vagyok hajlandó elveszni. Úgyhogy visszatértem.
Most már nem dolgozom senkinek. Nem vagyok egy futár, nem vagyok egy kis hal a nagyok között. Én akarok lenni a főnök. Nem csak egy a sok közül, hanem az, akihez mindenki eljön, ha valami komolyabb kell. Drog, fegyver, pénzmosás – bármi, ami pénzt hoz, és ami hatalmat ad. Az utcák újra az enyémek lesznek, és ha valaki az utamba áll, az hamar meg fogja bánni.
Mi jellemző rám?
✦ Karizmatikus vagyok, minden helyzetből kidumálom magam
✦ Nem bízom senkiben, de mindenki azt hiszi, hogy igen
✦ Nem félek kockáztatni, ha a nyeremény elég nagy
✦ Az emberek vagy tisztelnek, vagy félnek – és nekem mindegy, melyik
✦ Ha játszol velem, akkor tudd, hogy egyszer én is játszani fogok veled
A legtöbb ember, ha visszanéz a múltjára, a régi szép időkre emlékszik. Én más vagyok. Nem azért, mert rossz gyerekkorom volt, hanem mert engem sosem vonzott a normális élet. Egy tipikus kisvárosi srác voltam, akik közül minden második elhitte a szülei hazugságait arról, hogy ha jól tanul, rendes munkát kap, és majd boldogan él. Én viszont mindig tudtam, hogy a világ nem így működik.
Tizenhat éves voltam, amikor először keveredtem bele a dolgokba. Egy helyi dílerrel lógtam, akinek nemcsak az anyagait segítettem teríteni, hanem figyeltem, hogyan mozog az üzletben. Hogyan tárgyal, hogyan fenyeget, hogyan tartja sakkban az embereit. Én is tanultam tőle – gyorsan. Az első időkben csak aprópénzért dolgoztam, de hamar rájöttem, hogy az igazi pénz nem az utcai eladásban van, hanem abban, ha okosan kezeled a dolgot. Ha nem csak futár vagy, hanem terjesztő. Ha nem csak eladsz, hanem tudod, hol és mikor lehet a legjobban keresni. Ezért nem sokkal később már én is szerveztem az üzleteket, nem csak részt vettem bennük.
A törvény? Mindig is csak egy akadály volt. Tizenhét évesen először kerültem szembe a rendőrökkel – bolti lopás miatt. Egy kisstílű ügy volt, semmi komoly, de megtanultam belőle egy fontos dolgot: ha el akarsz kerülni egy cellát, mindig legyen egy sztorid, amit a megfelelő embernek előadhatsz. Megúsztam egy figyelmeztetéssel. A következő években azonban nagyobb dolgokba keveredtem. Autólopások, kisebb ATM-rablások, rivális bandák "meglátogatása". Nem féltem kockáztatni, mert tudtam, hogy aki fél, az veszít. Ha egyszer egy bandaháború kellős közepén találod magad, ott nincs helye a kételkedésnek.
Húszéves koromra már nem csak drogot árultam. Fegyverekkel is üzleteltem, segítettem pénzt mosni, és belekóstoltam a csempészetbe is. Egyesek szerint veszélyes voltam, mások szerint egyszerűen csak őrült. De az biztos, hogy tiszteltek. Ha valaki megpróbált keresztbe tenni nekem, az előbb-utóbb megbánta. Nem azért, mert erőszakos voltam – hanem mert mindig megtaláltam a módját, hogy a megfelelő embert a megfelelő helyre állítsam.
Huszonnégy évesen egy maffiaszervezethez kerültem, és négy évig dolgoztam nekik. A legjobb évek voltak. Pénz, hatalom, kapcsolatok. Akkor éreztem először, hogy igazán vagyok valaki. De minden jónak vége szakad egyszer – és az én esetemben ez egy árulás miatt történt. Valaki belülről beköpött minket, és egy éjszaka alatt minden, amit felépítettünk, darabokra hullott. Az embereimet letartóztatták, a készleteinket lefoglalták, és én csak egy hajszálon múlt, hogy nem kötöttem ki egy hullaházban vagy egy cellában.
Eltűntem egy időre. Megpróbáltam normális életet élni – dolgoztam raktárban, futárkodtam, de minden egyes nap úgy éreztem, hogy ez nem én vagyok. Az a fajta ember vagyok, aki vagy irányít, vagy elveszik a tömegben. És én nem vagyok hajlandó elveszni. Úgyhogy visszatértem.
Most már nem dolgozom senkinek. Nem vagyok egy futár, nem vagyok egy kis hal a nagyok között. Én akarok lenni a főnök. Nem csak egy a sok közül, hanem az, akihez mindenki eljön, ha valami komolyabb kell. Drog, fegyver, pénzmosás – bármi, ami pénzt hoz, és ami hatalmat ad. Az utcák újra az enyémek lesznek, és ha valaki az utamba áll, az hamar meg fogja bánni.
Mi jellemző rám?
✦ Karizmatikus vagyok, minden helyzetből kidumálom magam
✦ Nem bízom senkiben, de mindenki azt hiszi, hogy igen
✦ Nem félek kockáztatni, ha a nyeremény elég nagy
✦ Az emberek vagy tisztelnek, vagy félnek – és nekem mindegy, melyik
✦ Ha játszol velem, akkor tudd, hogy egyszer én is játszani fogok veled
"Ha nem te uralod a várost, akkor a város ural téged."
.png "Kedvelés")