~~Karakter-történetek~~

[P0lar1221]

Nicolas Charline

Született: 1995, Cartagena, Spanyolország
Családi háttér: Charline család – kábítószer-kereskedelem hagyományai

Nicolás Charline 1995-ben született a forró, mediterrán Cartagena városában, Spanyolország délkeleti részén. A tengerparti idill mögött egy sötét világ rejtőzött – a Charline család generációk óta része volt a helyi drogkereskedelmi hálózatnak. Nicolás már fiatal gyerekként megismerte a „családi bizniszt”: míg mások focizni jártak az iskolai udvarra, ő kis adagokat mért le grammra pontosan a konyhapult alatt, miközben az apja telefonon üzletelt kolumbiai kapcsolataival.

Az apja, Don Mateo Charline, kegyetlen, de számító ember volt. Nicolás tőle tanult mindent a kokain szétosztásáról, a terítésről, és arról, hogyan kell a rendőrséget kijátszani. 12 éves korára már tudta, melyik mérlegen milyen trükköt lehet alkalmazni, hogy több pénzt hozzon a családnak. 16 éves korára már a közvetlen terjesztői láncban segédkezett, és rendszeresen kísérte apját megbeszélésekre – hol tolmácsként, hol hallgatóként, de mindig tanulva.

20 éves korában azonban minden megváltozott. Egy rivális kartell csapdába csalta apját, és a férfi meghalt egy balul elsült üzlet során. Nicolás ott volt a közelben, de túl későn ért oda. A gyász nem tarthatott soká – az emberek figyelték, vajon ki veszi át a helyét. Nicolás fiatal volt, de már akkor is kemény, hideg fejjel gondolkodó vezető. Átvette a családi hálózat irányítását, és nem volt kérdés: a Charline név él tovább.

Az évek során több alkalommal is halálközeli helyzetbe került – volt, hogy egy sikátorban szorítottak pisztolyt a halántékához, máskor egy hamis üzleten keresztül próbálták eltenni láb alól. Mégis, minden alkalommal ő jött ki győztesen. Éles esze, gyors reakciói és ösztönös stratégiai érzéke mindig kisegítette. Nem volt az a hangoskodó maffiózó – csendes, számító, és mindig egy lépéssel mindenki előtt járt.

Mostanra Nicolás Charline nem csak Spanyolországban ismert név – ő az új generáció egyik legmeghatározóbb alakja. Fiatal, de tapasztalt. Hideg, de számító. Aki ismeri, tudja: ha mosolyog, az nem jó jel.​

 

[AlexLS]

Név: Lorenzo Charline
Születési év: 1995
Származás: Spanyolország
Nyelvek: spanyol, orosz, angol
Kapcsolat: Tagja a spanyolországi Charlines maffiának

Lorenzo Charline 1995-ben született Galíciában, Spanyolország északnyugati partvidékén, egy halászcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkora nem volt könnyű – az apja alkoholista volt, az anyja pedig a túlélésért dolgozott nap mint nap. Már fiatalon szembesült a nyomorral és azzal az egyszerű igazsággal: a világ nem ad semmit ingyen.

Tizenévesen már az utcán mozgott, kisebb lopásokból, futármunkákból tartotta el magát. Ekkoriban ismerte meg a Charlines maffia egyik alsó szintű embere, aki meglátta benne az elszántságot, az éhséget – és a hűséget. Lorenzo csatlakozott a szervezethez, először csak apró megbízásokat kapott: pénzszállítás, drogfutárkodás, figyelés.

Ám Lorenzo más volt. Nemcsak bátor és kemény, de eszes is. Gyorsan megtanulta, hogyan működnek az üzletek, mikor kell beszélni és mikor kell hallgatni. Megtanult oroszul és angolul is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban is használható legyen. Ő volt az, aki a spanyol, orosz és brit/amerikai partnerek között közvetített – és ezzel komoly értéket szerzett a maffia számára.

Az évek alatt Lorenzo fokozatosan emelkedett a ranglétrán. Előbb csak egy kis terület felett kapott ellenőrzést, majd egyre nagyobb szállítmányok és üzletek kerültek a keze alá. A hűsége, könyörtelensége és stratégiai gondolkodása végül a felső körökig emelték. A szervezet vezetői megbíztak benne – néha jobban, mint egymásban.

Ma Lorenzo Charline az egyik kulcsfigurája a Charlines maffiának. Nem felejti, honnan jött, de nem is mutat kegyelmet senkinek, aki az útjába áll. Csendes, de ha megszólal, annak súlya van. Aki ismeri, tudja: Lorenzo nem fenyeget – ő cselekszik.​

 

[Bence_15]

Francesco Mattia




Francesco Mattia 1989. augusztus 4-én született egy kisvárosban Észak-Spanyolban.
Apja egy szigorú, de tisztességes autószerelő volt, anyja varrónő.
A család nem volt gazdag, de becsületben éltek – legalábbis a felszínen.
Mattia sok nyelven tanult: Orosz,Német, Angol.
Már fiatal korában is érezhető volt Francesco vonzalma a hatalom és a pénz iránt.
Tizenévesen kisebb tolvajlásokba keveredett, majd gyorsan belekóstolt a helyi feketepiac világába.
Mindenki tudta, hogy nem fél kockáztatni – de sosem volt ostoba.
Számított, kiszámított, és mindig csak annyit vett el, amennyivel még elkerülhette a lebukást.
Mattia évekig dolgozott különböző kisebb alvilági kapcsolatokkal, miközben figyelte a nagyobb embereket.
Az Os Charlines család, egy elit maffia klán, amely Spanyolországban különböző régióiban terjeszkedett, mindig is a célkeresztjében volt.
A család híre, hatalma és befolyása vonzotta, de Francesco tudta, hogy sosem fogják csak úgy befogadni.
Egy napon, egy véletlenül elkapott üzlet során, amelyet egy konkurens bandával végeztek,
Francesco olyan döntést hozott, amely mindent megváltoztatott.
Egy kockázatos, de ügyes húzással, ami az Os Charlines számára is nyereséget jelentett, a család vezetőjének,
Lorenzo Charlines-nek a figyelmét keltette fel.
A kockázatvállalás és a gyors gondolkodás a legnagyobb erényeként tűnt fel.
Lorenzo Charlines egy találkozót javasolt.
Francesco, bár tudta, hogy az életét is kockáztatja ezzel, nem habozott.
Az étterem sötét sarkában, egy csésze kávé mellett találkoztak, és Francesco úgy tárgyalt, mintha már évek óta a család tagja lenne.
Az udvariasság, a titokzatos és éleslátó személyisége meggyőzte Lorenzo Charlinest,
hogy ő nem egy egyszerű, egónövelő újonc, hanem egy olyan férfi, akire szükség van.
A család vezetője végül úgy döntött, hogy Francesco-t felveszi a köreibe,
de nem hagyta figyelmen kívül a fiatal férfi jellemére vonatkozó kérdéseket sem.
Francesco számára ez nemcsak egy lehetőség volt, hanem egy teszt is:
vagy az alvilág legfelsőbb rétegeibe kerül, vagy örökre a semmibe süllyed.
A családba való belépésének pillanata sokkal inkább volt egy szövetség kezdeténél, mintsem egy egyértelmű győzelem.
Francesco Mattia most már nemcsak egy szimpla túlélő volt – egy komoly szereplő, aki minden lépését gondosan mérlegelte,
hogy egyszer és mindenkorra meghódíthassa a maffiával a világot, amit választott.

 

[tapsi23]

Baldomero Urrutia
Baldomero Urrutia 1995-ben született Spanyolország déli részén, Andalúziában. Apja taxisofőrként dolgozott, anyja pedig egy kis élelmiszerboltot vezetett, de a szegénység mindennapos volt a családban. 2007-ben a jobb élet reményében Los Santosba költöztek, ám a város hamar bebizonyította, hogy itt csak a legerősebbek maradnak talpon.

Baldomero fiatalon rájött, hogy a tisztességes munka nem elég ahhoz, hogy kitörjön a nyomorból. Tizenhat évesen kapcsolatba került az O’s Charlines maffia Los Santos-i ágazatával, ahol hamar hírnevet szerzett magának. Nem volt vezető, nem volt saját embere – csak egy megbízható végrehajtó, aki minden feladatot elvállalt, legyen az csempészet, fenyegetés vagy akár valaki eltüntetése.

Hidegvérűsége és pontossága miatt a szervezet emberei csak "El Chico Silencioso"-nak hívták – a csendes fiú, aki nem beszélt sokat, de sosem hibázott. Az évek során egyre több veszélyes megbízást kapott, és mindegyikkel mélyebbre került Los Santos sötét alvilágába. Tudta, hogy ebből a világból nincs visszaút – csak újabb feladatok, újabb vérontások és egy végeláthatatlan harc a túlélésért.

 

[Huney]

Miguel Gonzalez

Miguel Gonzalez 1994-ben született Tijuana nyomornegyedeiben, ahol az élet nem adott más választást, mint hogy kemény legyél… vagy halott. Családja mélyen be volt ágyazódva a helyi alvilágba – az apja fegyverekkel kereskedett, az anyja pénzt mosott a kartellnek. Gyerekkora nem mesékről, hanem fegyverdörrenésekről, rendőrszirénákról és a hirtelen eltűnő ismerősökről szólt.

Már fiatalon megtanulta, hogy a bizalom ritka, az érzelmek pedig gyengeséget jelentenek. 15 évesen először állt őrszemként egy drogszállítmánynál, 17 évesen pedig már a saját kezével oldott meg egy “problémát”, amiről azóta sem beszél. Hidegvérű természete és fegyelmezett viselkedése miatt hamar elnyerte a felettesei tiszteletét – Miguel sosem beszél többet a kelleténél, és sosem hagyja, hogy az érzelmek vezessék.

A húszas éveiben Mexikó több városában dolgozott különböző kartelleknek: fegyvercsempészettől kezdve védelmi pénzek beszedéséig mindenhez volt köze. Tudja, mikor kell meghúzni a ravaszt, és mikor kell hátrébb lépni. Egyetlen dolog érdekli: a hatalom és a tú
lélés.

 

[Charlie Brooks]

Kor: 26 év
Származás: Andalúzia (Spanyolország)
Lakhely: Los Santos
Pozíció: Repartidor
Charlie Brooks egy kisvárosban született Spanyolország déli részén, egy szegény, de dolgos családban.
Az apja autószerelőként dolgozott, az anyja pedig egy apró élelmiszerboltot vezetett.
Már fiatal korában megmutatkozott Charlie éles esze, de ugyanakkor a veszély és a könnyű pénz iránti vonzalma is.
Amikor a családja adósságba került, kisebb munkákat kezdett vállalni egy helyi csempészcsoportnak.
Eleinte csak árut szállított, de hamar megtanulta, milyen értékes a hallgatás és a hűség.
Húszéves korára már ismerték ügyességéről és arról, hogy jól eligazodik az utcai veszélyek között.
Tehetsége felkeltette egy Földközi-tenger partján működő maffiaszervezet figyelmét.
Charlie eleinte közvetítőként dolgozott, majd lopott áruk kereskedője lett.
Élete tele lett fényűzéssel, de ugyanakkor félelemmel és árulással is.
Megpróbálta a családját távol tartani a bűn világától, bár tudta, hogy már késő.
Idővel neve a hatalom és a tisztelet szinonimájává vált a bűnözők között.

 

[shewantskrisz]

Sergio Alvarez Kor:25 Év
Sergio Barelonában nőtt fel gazdag körülmények között mindent megkapott amit csak szeretett volna az az Apja meghalt mikor 13 éves volt Sergio és a pénzét arra a testvérének adta aki nem lakott velük igy Sergioék szegények lettek az anyjának maradt egy kis dugi pénze.Elkezdett Drogot csempészni,venni,árulni utána pedig fegyverekkel is ugyan ezt csinálta és az anyja megnatította Sergio nak hogy mit hogy kell így 14 éves kora óta benne van az illegális munka.Mikor Sergo betöltötte a 18 élet évét elköltöztek Los Santos ba és ott fojtatták az illegális munkát majd az anyja is meghalt autóbalesetben mikor 20 éves volt Sergio és egyszer ugy döntött hogy keres valami illegál munka helyet és csatlakozik munkahelyet nem talált, De talált egy fánkozót 25 évesen oda felvették, az volt a feladata hogy 6db fánkot és egy limonádét kellet csinálnia és sikerült. Este haza ment lefeküdt aludni, felkelt és ment dolgozni találkozott a főnökkel behívta az irodájába Sergio-t és Beavatta hogy ez nem egy fánkozó hanem egy illegális munkahely.Sergio nagyon örult hogy vegre talalt egyet mivel be szeretné tartani az igéreteit amiket az anyjának igért miellőt meghalt.

 

[tokaska]

Nagyon tűz lett faszim

 

[Markvagyok]

Sophie Dupont egy szürke, zajos párizsi külvárosban nőtt fel, ahol az emberek túl korán öregedtek, a gyerekek pedig túl gyorsan tanulták meg, hogyan kell keménynek látszani. Az apja soha nem volt jelen, az anyja pedig két műszak között próbálta eltartani őt és a kisebb testvérét. Sophie már egészen kicsi korától tudta, hogy senki nem fogja megmenteni, ezért mindig magára támaszkodott.
A környéken sokan „kis rosszlányként” emlegették. Nem azért, mert rosszindulatú lett volna, hanem mert nem tűrte, hogy bárki is fölé kerekedjen. Féloldalas, festett haja, szakadt dzsekije és pimasz mosolya mind azt sugallták, hogy nem félt semmitől. Az iskolát nem kedvelte, de valójában okos volt – csak senki nem hitte el róla. Gyakran késett, vitatkozott a tanárokkal, és néha napokra eltűnt, hogy az utcákat járja a haverjaival.
A szabályok számára mindig csak ajánlások voltak. Sophie a saját útját kereste, még ha az néha rossz irányba is vitte. A kemény külső azonban csupán védekezés volt. Titokban rajzolt: az elhagyott épületek falaira apró, színes figurákat festett, amelyekben több remény volt, mint amennyit ő maga érzett.
Sophie valójában nem volt rossz, csak megszokta, hogy kemény legyen. Aki közelről megismerte, látta benne a bátor, hűséges lányt, aki mindent megtett azokért, akiket szeretett. Bár a környék sokszor lehúzta, Sophie hitt benne, hogy egyszer ki tud törni onnan – csak meg kellett találnia azt az utat, amelyen a saját szabályai szerint járhatott.

 

[Ervin43210]

Costa Morales Málaga egyik elfeledett külvárosában nőtt fel, ahol az ember már gyerekként megtanulta, hogy ha nem figyelsz, eltapossák a helyzetek. Az apja rakodómunkás volt a kikötőben, az anyja pedig két műszakot vállalt, így Diego hamar önállóvá vált. Tizenévesen kisebb illegál dolgokkal kezdett pénzt keresni: telefonok, apróbb cuccok, amiket senki sem hiányolt igazán. A környéken a csendessége és óvatos természete miatt ráragadt a név: „El Silencio”.

Egy este, amikor már benne volt a helyi utcai körforgásban, összehozta az élet pár figurával, akiket a negyed csak Os Charlies néven ismert. Nem voltak hangosak, nem mutogatták magukat – de érezni lehetett, hogy súlya van annak, amit csinálnak. Costa-nak megtetszett ez a fajta fegyelem és rendezettség. Először csak futármelókat vállalt, néha egy-egy üzenetet, csomagot vitt el, és mindig pontos volt. Ez felkeltette az érdeklődést.

Ahogy egyre több alkalommal hívták, úgy kezdte Costa is megérteni, hogy ez több, mint mellékes pénzkereset: ez egy lehetőség arra, hogy végre tartozzon valahova, ahol számít, ha jól dolgozik, ha hűséges és ha képes csendben maradni, amikor kell.

Egy idő után pedig eljött a pillanat, amikor már nem csak futár volt, nem csak egy új srác a környékről.Costa Morales Málaga egyik elfeledett külvárosában nőtt fel, ahol az ember már gyerekként megtanulta, hogy ha nem figyelsz, eltapossák a helyzetek. Az apja rakodómunkás volt a kikötőben, az anyja pedig két műszakot vállalt, így Diego hamar önállóvá vált. Tizenévesen kisebb illegál dolgokkal kezdett pénzt keresni: telefonok, apróbb cuccok, amiket senki sem hiányolt igazán. A környéken a csendessége és óvatos természete miatt ráragadt a név: „El Silencio”.

Egy este, amikor már benne volt a helyi utcai körforgásban, összehozta az élet pár figurával, akiket a negyed csak Os Charlies néven ismert. Nem voltak hangosak, nem mutogatták magukat – de érezni lehetett, hogy súlya van annak, amit csinálnak. Costa-nak megtetszett ez a fajta fegyelem és rendezettség. Először csak futármelókat vállalt, néha egy-egy üzenetet, csomagot vitt el, és mindig pontos volt. Ez felkeltette az érdeklődést.

Ahogy egyre több alkalommal hívták, úgy kezdte Costa is megérteni, hogy ez több, mint mellékes pénzkereset: ez egy lehetőség arra, hogy végre tartozzon valahova, ahol számít, ha jól dolgozik, ha hűséges és ha képes csendben maradni, amikor kell.

Egy idő után pedig eljött a pillanat, amikor már nem csak futár volt, nem csak egy új srác a környékről.

 

[Kattyos]

Kor: 24 év
Származás: Cádiz, Andalúzia (Spanyolország)
Lakhely: Los Santos
Pozíció: Tanácsadó – Os Charlines

Luna Morales a barcelonai felső tízezer világában nőtt fel, diplomata apja és jogász anyja mellett. Gyermekkorát elit iskolákban és tengerparti villákban töltötte, de a csillogás mögött már fiatalon meglátta a hatalom valódi természetét. 15 évesen már tudta, mit jelent hallgatni. Nem beszélt. Tanult, figyelt, elemzett.

Jogot tanult, két évig ügyvédként dolgozott, mielőtt saját vállalkozásba kezdett, Morales Ügyvédi Iroda néven. Pszichológiai érzéke és hideg racionalitása hamar különlegessé tette: nem az erőszakot választotta, hanem azokat irányította, akik azt használják.

21 évesen csatlakozott az Os Charlines-hez, ahol egy hibája miatt majdnem megölték: egy lövés mely súrolta pár fontosabb érzékszervét. Az incidens után eltűnt fél évre, teljesen megszakította a kapcsolatot mindenkivel, és hamis néven élt, új személyazonossággal, mintha nyomtalanul felszívódott volna. Ez az időszak volt az, amikor újratervezte az életét, és eldöntötte, hogy ha visszatér, már nem ugyanaz az ember lesz.

Fél év után újra csatlakozott a maffiához, most már újra a saját nevén, de jóval óvatosabb, számítóbb és veszélyesebb, mint korábban.

Szerepe a családban: Információgyűjtés és diplomácia, ő tárgyal a rivális frakciókkal, egyezkedik.

Személyiség: Kimért, manipulatív, de sosem veszti el az önuralmát, ritkán emel hangot, nőiességét elegánsan és tudatosan használja. Tárgyal, tervez, észrevétlenül manipulál, mindig egy lépéssel a többiek előtt jár.

 

[SilentVibe]

Név: Garcia Javier
Kor: 21 év
Garcia Javier Spanyolország keleti részén, Valenciában született és nőtt fel. Ő egy olyan városrészben élt, ahol a gyerekek hamarabb tanulták meg az utcai szabályokat, mint az iskolaiakat. A családja folyamatosan küzdött anyagi gondokkal. Az édesanyja bolti eladó volt, míg az apja idővel olyan dolgokba keveredett, amik nem voltak teljesen tisztességesek.
Javier fiatalon kapcsolatba került ezzel a világgal. Megfigyelte, hogyan dolgoznak az emberek a háttérben. Tizenéves korában kisebb feladatokat is kapott. Csomagokat szállított, üzeneteket továbbított, és figyelt, amikor szükség volt rá. Javier nem volt agresszív, hanem inkább alkalmazkodó. Ez az alkalmazkodás segítette abban, hogy túlélje ezt a környezetet. Javier ezzel a tulajdonságával tudott megmaradni.
Egy rosszul sikerült összetűzés után a környék már túl veszélyesnek bizonyult számára. Nem maradhatott tovább Spanyolországban, ezért gyorsan elhagyta az országot, és Los Santosba utazott abban a reményben, hogy elfelejtheti a múltját.
Los Santosban Javier eleinte nagyon nehéz körülmények között élt. Hajléktalan volt és alkalmi munkákkal tartotta el magát. Egy nap találkozott egy spanyol férfival. Ez a férfi egy kis éttermet vezetett, egy családi vállalkozást. A férfi adott Javiernek munkát a konyhán, később pedig a kiszolgálásban is dolgozhatott. Javier számára az étterem egyfajta menedéket jelentett. Itt talált egy új esélyt az életre.
A története itt nem ér véget — ez csak az a pont, ahol valami új elkezdődik.

 

[Edeezz]

Név: Carlos Moreno
Kor: 32 éves
Carlos Moreno egy tengerparti városban született Dél-Spanyolországban, ahol a napfény és a sós levegő ugyanolyan természetes része volt az életének, mint az állandó küzdelem. Apja halász volt, aki minden hajnalban kihajózott, anyja pedig egy kis kávézót vezetett a kikötő mellett. Carlos már fiatalon megtanulta, mit jelent a felelősség: iskola után segített az anyjának, éjszakánként pedig az apját várta vissza a partra.
Tizenhét éves volt, amikor egy vihar mindent megváltoztatott. Apja hajója soha nem tért vissza. Ez a veszteség mély nyomot hagyott benne, és csendes, befelé forduló fiatalemberré tette. Carlos ekkor döntötte el, hogy nem akarja ugyanazt az életet élni, mégis hű maradt a gyökereihez: a tengerhez és az emberekhez, akiket szeretett.
Felnőttként biztonsági szakemberként dolgozott, később magánnyomozó lett. Jó megfigyelőképessége, türelme és ösztönei hamar hírnevet szereztek neki. Nem volt hangos hős: inkább az árnyékban maradt, és akkor lépett közbe, amikor már mindenki más feladta. Az igazság számára nem törvénykönyvekben létezett, hanem emberi sorsokban.
Carlos Morenot a múltja hajtotta, de nem láncolta meg. Bár ritkán beszélt az érzéseiről, tettei mindig elárulták, hogy mélyen törődik másokkal. A kikötőben ma is ismerik a nevét – nem azért, mert híres lett, hanem mert sosem felejtette el, honnan indult.

 

[Julio Cid]

Név, jelenlegi kor: Julio Cid, 29 éves.
Születési idő: 1996.02.27
Származás: Spanyolország, Albacete

Julio Cid története:
​

Julio mindigis hátrahúzódó, csendes volt már gyerekkorától kezdve - bár, ez azóta se változott.
Jelleme, személyisége édesapjára hasonlít, ahogy a benzingőz iránti szeretet, hamár ebbe nevelkedett.

Kiskora óta Édesapjával járt pékárut szállítani, amit nagyon várt mindig, hogy mehessen vele. Bejárta az egész országot már kicsiként.
Iskolai tanulmányai sose voltak fényesek, nem is igazán érdekelte az iskola.
Édesanyjával mai napig szoros a kapcsolata, viszont édesapja már jobb helyen van, elvesztése elég mély nyomott hagyott benne.
Édesapja halála óta az illegális világ felé húzza az élet - lehet ez egy menekülés Julio számára, a gyász feldolgozása/elfeledése érdekében.
Legelőszőr egy volt munkatársával járták az éjszakát [..], viszont az emlegetett volt kollegat időközben lekapcsolták.

Julio ezelőtt autófényezőbe, bányákba dolgozott - ami(ket)t szeretett is. Jó volt a közösség, az anyagi se volt rossz.
Mostanába újra elkezdett autókat festeni, viszont gondolkodik egy vállalkozás létrehozásában, amiben ez lenne a fő foglalkozása. Végülis, valami legális élet kell mindenkinek, nemde?

Hogy jön a képbe az Os Charlines?
​

Egy hideg este, telefonját nézegetve Julio felfigyelt egy hírdetésre, amiben konyhai kisegítőt kerestek - anyagilag nagyon mélyen volt, kellett a munka.
Talán ezaz este egy eléggé meghatározó este volt számára.
Egy inges, Peaky sapkás csávó várta, később egy másik ember is érkezett. Pár napra rá viszont kiderült az igazság... [..]
Az Os Charlines színei alatt éli mindennapjait azóta. Folytatjuk..

 

[Puhaaa]

Nicolas Charline

Született: 1995, Cartagena, Spanyolország
Családi háttér: Charline család – kábítószer-kereskedelem hagyományai

Nicolás Charline 1995-ben született a forró, mediterrán Cartagena városában, Spanyolország délkeleti részén. A tengerparti idill mögött egy sötét világ rejtőzött – a Charline család generációk óta része volt a helyi drogkereskedelmi hálózatnak. Nicolás már fiatal gyerekként megismerte a „családi bizniszt”: míg mások focizni jártak az iskolai udvarra, ő kis adagokat mért le grammra pontosan a konyhapult alatt, miközben az apja telefonon üzletelt kolumbiai kapcsolataival.

Az apja, Don Mateo Charline, kegyetlen, de számító ember volt. Nicolás tőle tanult mindent a kokain szétosztásáról, a terítésről, és arról, hogyan kell a rendőrséget kijátszani. 12 éves korára már tudta, melyik mérlegen milyen trükköt lehet alkalmazni, hogy több pénzt hozzon a családnak. 16 éves korára már a közvetlen terjesztői láncban segédkezett, és rendszeresen kísérte apját megbeszélésekre – hol tolmácsként, hol hallgatóként, de mindig tanulva.

20 éves korában azonban minden megváltozott. Egy rivális kartell csapdába csalta apját, és a férfi meghalt egy balul elsült üzlet során. Nicolás ott volt a közelben, de túl későn ért oda. A gyász nem tarthatott soká – az emberek figyelték, vajon ki veszi át a helyét. Nicolás fiatal volt, de már akkor is kemény, hideg fejjel gondolkodó vezető. Átvette a családi hálózat irányítását, és nem volt kérdés: a Charline név él tovább.

Az évek során több alkalommal is halálközeli helyzetbe került – volt, hogy egy sikátorban szorítottak pisztolyt a halántékához, máskor egy hamis üzleten keresztül próbálták eltenni láb alól. Mégis, minden alkalommal ő jött ki győztesen. Éles esze, gyors reakciói és ösztönös stratégiai érzéke mindig kisegítette. Nem volt az a hangoskodó maffiózó – csendes, számító, és mindig egy lépéssel mindenki előtt járt.

Mostanra Nicolás Charline nem csak Spanyolországban ismert név – ő az új generáció egyik legmeghatározóbb alakja. Fiatal, de tapasztalt. Hideg, de számító. Aki ismeri, tudja: ha mosolyog, az nem jó jel.​

Név: Eduard Dupont
Született: 1996, Sevilla, Spanyolország
Családi háttér: alsó-középosztály, utcai kapcsolatok, informális bűnözés

Eduard Dupont 1996-ban született Sevillában, egy olyan városrészben, ahol a törvény jelenléte mindig csak ideiglenes volt. A környéken mindenki ismert mindenkit, de senki nem kérdezett feleslegesen. A családja nem tartozott nagy nevek közé – éppen ellenkezőleg. Apja alkalmi szállításokból és „szívességekből” élt, anyja két műszakban dolgozott. A pénz kevés volt, az utcai szabályok viszont korán világossá váltak.

Gyerekként hamar megtanulta, hogy a túlélés nem az erőn múlik, hanem azon, mikor hallgatsz és mikor lépsz. Tizennégy éves korára már futárként dolgozott kisebb helyi köröknek: csomagokat vitt, üzeneteket adott át, és soha nem nézett bele semmibe, ami nem rá tartozott. Ez a hozzáállás tette megbízhatóvá. A neve ekkor még nem számított – csak az, hogy mindig pontos volt.

A „La Senda Negra” nevet később kapta. Egy elrontott ügy után, amikor mások pánikba estek és eltűntek, Eduard maradt. Végigvitte, amit kellett, és lezárta a helyzetet úgy, hogy senki sem bukott le. A név nem dicséret volt, inkább figyelmeztetés: aki erre az útra lép, annak nincs visszafordulás. Innentől kezdve sokan már nem is a valódi nevén emlegették.

Huszonkét éves korára Eduard Dupont már komolyabb feladatokat kapott. Nem vezető volt, nem is hangos végrehajtó. Inkább az, akit akkor hívtak, amikor valamit tisztán, csendben és végleg kellett elintézni. Dokumentumok eltűntek, emberek rosszkor voltak rossz helyen, üzletek egyik napról a másikra omlottak össze. Eduard soha nem sietett, és ritkán hibázott.

Amikor az Os Charlines Los Santos felé terjeszkedett, nem volt kérdés, ki megy előre. Új város, új arcok, de ugyanaz a módszer. Eduard Dupont nem épít hírnevet, nem keres tiszteletet. A jelenléte abból látszik, hogy egy probléma egyszer csak megszűnik létezni.

Akik közelről ismerik, azt mondják:
nem kegyetlen, nem érzelmes – csak következetes.
Eduard Dupont nem választja az utat.
Ő maga az út.

 

[markohhh17]

Születési hely: Madrid
Születési idő: 1998.11.04
Kor: 27
Foglalkozás: katona

Ricardo “El León” Fuentes – A katona, aki maffiózó lett

Ricardo León Fuentes 1998. november 4-én született Madridban, a kemény, munkásnegyedként ismert Vallecasban. Gyerekkorát a betonrengeteg és a túlélés határozta meg. Nem származott gazdag családból, de már fiatalon kitűnt bátorságával és makacsságával. A környék gyerekei csak „El Leónnak” – az oroszlánnak – hívták, mert soha nem hátrált meg senki elől, és mindig megvédte azokat, akiket gyengébbnek látott.

Apja rendőrként, anyja ápolónőként dolgozott, és próbálták távol tartani fiukat az utcák sötét oldalától, de Vallecasban ez ritkán sikerül. Ricardo 18 évesen úgy döntött, elhagyja Madridot, és belép a spanyol hadseregbe. A katonaságban fegyelmet és célt talált: kiváló lövész és taktikai gondolkodó lett. Hamar a különleges egységhez került, ahol megjárta Malit, Líbiát és Koszovót is. A fronton megtanulta, hogy a háborúban nincsenek hősök – csak azok, akik elég kemények ahhoz, hogy túléljenek.

Amikor évekkel később leszerelt, Madrid már nem volt ugyanaz. A régi barátai eltűntek, sokan börtönben ültek, mások a Charlines családhoz csatlakoztak – egy galíciai maffiához, amely vasmarokkal uralta a spanyol alvilágot. Ricardo próbált távol maradni, de múltja, képességei és hidegfejűsége hamar felkeltették a család figyelmét. Először testőrként dolgozott nekik, majd egyre mélyebbre süllyedt a bűn világába, ahol újra megtalálta a régi fegyelmet – csak most a túlélés más szabályai szerint.

A „Vallecas oroszlánja” név ismét életre kelt. Ricardo Fuentes ma már a Charlines-család madridi ágának egyik legfontosabb embere. Elegáns, higgadt, és még mindig viseli a katonai acélláncát, emlékeztetőül arra, honnan indult, és mit veszített el útközben.

„A háború megtanított ölni. A maffia megtanított élni vele.”

 

[Rick]

Leon Delgado Salinas

27 éves, magas és sportos tag. Madrid-ban született.

Rossz környéken, már-már nyomornegyedben nőtt fel ahol apját hamar, fiatalon elvesztette.
Valószínűleg Carlos Delgado, Leon édesapja bandaháborúban vesztette életét, bár ez sosem derült ki pontosan
Apja halála után hamar férfivá kellett válnia, az utcákat járta esténként, nappal pedig dolgozott édesanyjával.
Az utcák sötét bugyrai hamar magába szippantotta Juan, rájött hogy Madrid utcáin csak a legerősebb maradhat talpon.
Szenvedések árán, verés és verekedés után, kisebb balhékkal a háta mögött hamar ismerté vált az utcákon.

Bűnözői "karrierjét" 11-12 éves korában kezdte, bolti lopásokkal és kis mennyiségű drogkereskedelemmel. Az "El Lobo" nevet egy zsarolással egybketött
drogszállítmány eltulajdonításával, egy rivális, közelben élő "bandával" szembeni akció után egy fokkal magasabb szintre emelte. Innentől kezdve a rendfenntartási szervekkel, és több
emberrel is akadtak problémák, utcai verekedésekben is részt vett, ahol a barátjai védelmében a jól ismert kését - amivel nagyon jól bánik a mai napig-
előszeretettel használta.

Nem sokkal, a bűnözői világban való feltörekvései után édesanyja is életét vesztette -20 as éveiben- ami után teljesen megváltozott az élete. Mindent fellökve, az összes pénzét összeszedve
Los Santos belvárosáig jutott ahol elsőre nem találta a helyét, de megismerkedett egy taggal, akivel azóta is barátok. A "nagyvárosi" élet első fejezetében egy farmonm
füvet termesztett és ebből kereste kenyerét. Bűnözőit múltját nem hátrahagyva, árnyékaival a háta mögött probálta összekaparni újra az "El Lobo" nevet. 5 év leforgása alatt,
számtalan eladott garmm után, több rablás, lopás után és persze a kaszinó színes rejtelmeinek segítségével már nagy vagyonnal rendelkezett ami 27 éves korára csak nőtt.
Számtalan autó tulajdonosa lett, igazi autógyűjtő. Rendvédelemmel Los Santosba sose volt gondja, lőfegyverét mindig magánál tartja, persze legálisan.

Minden egyes lopással, rablással és drogügylet lebonyolításával újabb lépést tesz előre a hatalom és befolyás világában. Célja,
hogy barátaival ismert legyen, mint legális bizniszekről úgy az illegális életben is. Vagyonát nem csupán a saját kényelmére,
de barátai szórakoztatására is erőszeretettel használja.

Leon Delgado Salinas szilárd elhatározása, hogy soha többé ne legyen áldozat. Minden egyes nap emlékezteti magát arra, honnan jött, és mit vesztett el az évek során.
Ez az emlék ad neki erőt és motivációt, hogy tovább küzdjön és soha ne hátráljon meg. Számára a bűn világában való élet nem csupán szükségszerűség, hanem küldetés,
hogy megmutassa a világnak: "El Lobo" mindig is a farkasok királya marad.

 

[Dagadt]

Alonso Vedrago
Született: 1997.05.20.
Születési hely: Spanyolország, Salamanca
Kapcsolat: Charline spanyol maffia tagja

Alonso Vedrago Salamancában született, apja targonca-kezelőként dolgozott, anyja egy varrodában. Egyszerű, dolgos család, akik mindig próbálták távol tartani a fiút az utcától. De Salamanca utcái más szabályok szerint működtek. A szegénység, a kábítószer és a kilátástalanság ott lüktetett minden sikátorban. Alonso gyorsan megtanulta, hogy az életben nem az számít, ki az okosabb, hanem ki marad életben. Tizenhét évesen lopott először – egy robogót, amit két nap múlva már darabokban adott el. Nem volt benne bűntudat, csak adrenalin. Az utcán aztán megismerkedett Raúl “El Tigre” Morales-szel, egy helyi futárral, aki kapcsolatban állt La Mano del Sur nevű bűnszervezettel – egy maffiával, amely Dél-Spanyolország kikötőit és csempészútvonalait ellenőrizte.
Raúl meglátta a potenciált a fiúban: csendes, gyors, nem beszél feleslegesen. Előbb futárként használták – csomagokat vitt egyik raktárból a másikba, nem tett fel kérdéseket. De amikor egy rivális banda megtámadta az egyik szállítmányt, Alonso nem futott el. Lefegyverezte az egyik támadót, és megmentette Raúl életét. Akkor döntött úgy hogy Los Santosba jön mikor egy rivális banda rajtaütést szervezett ellenük és ő volt az egyedüli túlélője az incidensnek. Ekkor tudatosult benne hogy itt nincs többé helye.​